|


“A szeretet láng, mely melegít,
fény, mely világít,
mágnes, mely vonz,
illat, mely felüdít,
pohár, mely felvidít,
hegy, mely meg nem rendül,
s mosoly, mely napvilágra hoz
elrejtett dolgokat.”
Beney Zsuzsa: Anya dúdolja
Azt kérdezed tőlem
hogyan vártalak?
Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jön az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget-
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.
Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap illatát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret-
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.
Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget-
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.
Gárdonyi Géza: Mikor a gyermek…
Mikor a gyermek gőgicsél,
az Isten-tudja, mit beszél!
Csak mosolyog és integet…
Mit gondol? Mit mond? Mit nevet?
S mint virággal az esti szél,
az anyja vissza úgy beszél,
oly lágyan, oly édesen…
De őt nem érti senki sem.
Hogy mit beszélnek oly sokat,
apának tudni nem szabad:
Az égi nyelv ez. Mély titok.
Nem értik, csak az angyalok.
„A nevelés nem arról szól,
hogy megtöltünk egy csöbröt,
hanem arról, hogy meggyújtunk egy tüzet.”
(W.B. Yeats)
| |